Életünk olyan, mint egy színes játék. Egyesek annyira komolyan veszik ezt a játékot, hogy sírnak és valósággal belebetegszenek. Mások alighogy kézbe veszik, összetörik és elhajítják. Vagy túlzottan sokra tartjuk, vagy nem becsüljük eléggé.
Nem tudom, hogy veszíthetünk-e. Vagy, hogy fáj-e a fának, mikor levelet növeszt. Volt-e valami valaha is a birtokunkban? Nem tudom, hogy valóban elrontottam-e most valami fontosat. Vagy csak elkerüljük ezentúl egymást. Nem látlak majd, nem látsz majd. Feledünk. Megérte? Lehetett volna máshogy?
"A mai nap más lesz. Másnak kell lennie. Mosolyogni fogok és mindez hihető lesz. A mosolyom ezt fogja sugallni 'Jól vagyok. Köszönöm. Sokkal jobban.Újra fogom kezdeni. Valaki új leszek. Ez az egyetlen mód, hogy túl legyek rajta"
2011. április 23., szombat
"Egy kicsi szív, mely mától magányosan dobog,Egy kicsi kéz,melyet többé fogni, nem fogod,Sok kicsi könny, mi végig folyik arcomon,Sok kicsi dolog, mit elfeledni soha nem fogok,
Mert egy szívnek darabja a tied, mit tőled senki el ne vehet.."