Időnként hihetetlenül rámtör a magány. Ilyenkor konkrétan azt élem meg,
mintha egy komplett szakítás szerencsétlenebbül járt fele lennék. Fele.
Valaminek - valakinek - a fele vagyok egyedül. Pedig nem is szakítás ez,
hanem csak a legjobb barátomat veszítettem el. Mégis újra, és újra
átélem a szakítás fájdalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése